Szárny és teher - Reflexió az informatika helyzetelemzésre
{Nem első közlés}
Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére létrejött Bölcsek Tanácsa az oktatás megújítására és a korrupció felszámolására vonatkozó helyzetértékelés kidolgozására és javaslatcsomag összeállítására kapott megbízást. A testület által összeállított Szárny és teher című könyv a jelenlegi helyzet alapján átfogó koncepciót, ajánlásokat fogalmaz meg.
A Tanács munkáját szakértői bizottság, s felkért szakértők forrásmunkái segítették, az informatikaoktatásra vonatkozó helyzetelemzést Kőrösné Mikis Márta készítette. A szakértő elemzését, összefoglalóját egészében véve reálisnak tartom, legtöbb megállapítását saját tapasztalataim is megerősítik. Amiért mégis billentyűzetet ragadok, az nem az ellent mondás, hanem a továbbgondolás.
Miután majdnem mindenki elfogadja, hogy az információs társadalomban, az iskolákban szükség van "valamilyen" informatikaoktatásra, az első kérdés, a koncepcióra vonatkozik: Milyen keretek között és milyen tartalommal? – az erre a kérdésre adott válasz már sok mindent meghatároz.
Közismereti informatika és/vagy oktatás-informatika?
Az innovatív tanárok hamar rájöttek, évtizedekkel ezelőtt, hogy az újabb és újabb számítástechnikai fejlesztések, illetve később az információs és kommunikációs technológiák tárgyi és szellemi eszközei, módszerei kiválóan alkalmasak a motiváció felkeltésére és a tudás átadására. Beépíthetők az oktatási-nevelési folyamatba, és ez nemcsak az (akkor még) számítástechnika tantárgyra (szakkörre) vonatozó tapasztalat volt, hanem sok más tantárgyra, műveltségterületre is érvényes tény. Az elmúlt 30 évben a technológiai fejlődés nem állt le, ellenkezőleg, sokáig tartotta exponenciális jellegét, így az oktatási informatika (is) fejlődött. Ma már mérhetetlen mennyiségű digitális tananyag, megbízható hardver- és szoftver eszköz (számítógép, interaktív tábla, internetes alkalmazás...), és különféle alkalmazások állnak a tanulók és tanárok rendelkezésére. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy a fenti eszközök minden iskolában mindenki számára hozzáférhetőek. Részben ez is az oka a helyzetelemzésben (Kőrösné) részletezett, IKT-használatra vonatkozó megdöbbentően alacsony százalékoknak.
Megjegyzem, nem nagyon hibáztatható a tanártársadalom, amiért az IKT iskolai bevezetése, elterjedése ilyen vontatottan valósul. Az utóbbi 25 évben ugyanis többször is megtörtént, hogy mire eszközökben, tananyagban, módszerekben felépült volna (5-6 év alatt) egy hatékonyan alkalmazható és a tanári innovációt kamatostul visszafizető rendszer, addigra teljesen elavult.
A közismereti informatika azonban nem egyenlő az IKT iskolai alkalmazásával, annál sokkal több. Nagyon furcsa lenne, ha valaki úgy akarna fizikát tanítani, hogy a tanuló nem tanul(t) matematikát. Hogyan oldanának meg feladatokat, fizikai egyenleteket, egyáltalán hogyan lehetne megérteni a fizikai összefüggéseket, törvényeket? Szegényesen vagy sehogy. Itt nem arról van szó, hogy e két tantárgy tanítható-e együtt. Hasonló a helyzet az informatikával is (Végh, 1997 NAT-tan informatika).
A matematika kiválóan alkalmas a valóság bizonyos jelenségeinek, rendszereinek leírására, megértésére és ennek kommunikálására. Ebben a vonatkozásban az informatika is hasonló szerepet játszik, alkalmas szinte mindenféle adat (ismeret) leírására (tárolására, megjelenítésére), feldolgozására és kommunikálására. Az informatika egyes módszerei és eszközei tehát nem csak, mint hatékony és korszerű oktatástechnikai eszközök és módszerek segíthetik a pedagógiai munkát, hanem kisebb-nagyobb mértékben átalakítják, bővítik a tantárgy (vagy műveltségterület) tartalmát, tárgyát, eszközeit. Szakállas példaként említhetném a középiskolában tárgyalható egyszerű fizikai rendszerek matematikai modelljeinek programozását és az eredmények, ill. az időbeli folyamatok megjelenítését.
A közismereti informatika egyik alapfeladata a leggyakoribb alkalmazások (és szolgáltatások) megismertetése és kreatív, alkotó használata, amely össztantárgyi „közös követelmény” is. Ehhez célszerű előtérbe állítani a különféle elterjedt alkalmazások közös képi és manuális jelrendszerét, de nem, mint elméleti tananyagot, hanem, mint az alkalmazások kezelésének elengedhetetlen általános eszközét (Végh, 2005, Informatika 9, NTK). E manuális-vizuális jelrendszer ismeretében az új alkalmazások kezelése könnyebben elsajátítható.
Két vagy több tantárgy össze is vonható, így az informatika is tanítható más tantárgyakkal egy órakeretben. Kérdés, hogy melyekkel és milyen munkamegosztásban? Mielőtt ezt a lehetőséget végiggondolnánk, érdemes emlékezni a nyolcvanas évek végére, amikor a középiskolai informatika-számítástechnika valósággal "megette" a technikát. Kezdetben, mint információtechnika és algoritmizálás csak egy fejezete volt a technikának, később kiszorított majdnem minden mást. Megtörténhet ez ellenkező előjellel is, különösen akkor, ha az informatikát több tantárgy között "osztanák szét". Ettől függetlenül igaz, hogy nem a tantárgy a fontos, hanem a tartalma, amit jelenleg a legújabb NAT, a kerettanterv és az érettségi követelményrendszer ír le.
Amit maradéktalanul elfogadok, az a következő: Az informatikaoktatásnak és az iskolai alkalmazásoknak nem szabad elkülönülniük. A közismereti informatikának szolgálnia kell a különféle tantárgyak oktatását és más iskolai alkalmazásokat is. Ez legjobban a tanárok szoros együttműködésével, csapatmunkájával valósítható meg.
A tantárgy egyik problémája a szűkös óraszám. Általános iskolában (az 5-8. évfolyamokon) általában kevés a heti egy óra. A középiskolában sem jó a helyzet: két évfolyamon minimum heti egy óra (igaz, sok helyen ennél több van). Valamivel több idő jut a tanításra a nyelvi előkészítő osztályokban, a nulladik (9.) évfolyamon gyakran heti négy informatikaóra van. Ezen kívül az érettségire készülő diákok tanulnak informatikát a felsőbb évfolyamokon.
Nincs szabályozás megfelelő visszacsatolás nélkül
„Az informatika tanórák tartalma teljesen a szaktanárra van bízva, aki olykor elavult, régen szerzett, nem gyakorlatközeli ismereteket sulykol, „ - írja a szerző. Bizonyára ilyen is van. De az elmúlt néhány év informatika szaktanácsadói tapasztalatai és sok száz látogatott óra jegyzőkönyvei nem ezt a megállapítást támasztják alá. Ellenkezőleg, a pedagógusok túlnyomó többsége jó informatikaórát tartott, meglehet egy látogatás során minden tanár igyekszik a legjobbat kihozni önmagából és a csoportjából.
Ha interjúkra, felmérésekre hivatkozva mégis elfogadnánk, a fenti állítást, akkor feltétlenül meg kell kérdeznünk, hogy miért nincs az oktatási folyamatról megfelelő visszacsatolás? Miért nem segítik megfelelően a tanárt, miért kevés a szaktanácsadói óralátogatás és elemzés. Miért nincs korszerű szakfelügyelet? Esetleg látogatják-e egymás óráit a tanárok és az igazgató, és megbeszélik-e a látottakat? Végül pedig azt is felvethetjük, hogy ez valóban csak az informatika tantárgy problémája? Nem inkább minden tantárgyé?
A szaktanácsadói rendszer sok helyen működik és megvalósít egyfajta tanácsadást, ellenőrzést, visszacsatolást, de nem mindenütt, az országban számos az elláttatlan terület. Ha utána számolunk belátható, hogy a látogatott órák/összes órák aránya csak ezrelékekben mérhető. A visszacsatolás tehát „ultragyenge”, e nélkül pedig a rendszer, ebben a vonatkozásban (kibernetikai értelemben) - nem szabályozott. Igaz, léteznek más segítő, mentoráló, illetve a tanári munkát értékelő módszerek is.
Egészen nyilvánvaló, hogy a közoktatási rendszer egy bonyolult társadalmi közegben nem működhet megfelelően sokszoros (folyamat és kimeneti) visszacsatolás nélkül - legalábbis erre tanít a rendszerelmélet és a kibernetika.
Itt jegyzem meg, hogy a jobb szabályozást nem több törvénnyel, rendelettel és szabállyal kell megvalósítani. Az iskoláknak már ma is annyi rendeletet kell betartaniuk, annyi mindent kell dokumentálniuk, adminisztrálniuk, hogy az jelentős energiákat von el az érdemi pedagógiai munkától.
{A jelenlegi szaktanácsadás lényegében szolgáltatásként működik, a tanárnak, illetve az iskolaigazgatónak kell igényelnie a szolgáltatást. A tanár kétszer is meggondolja, hiszen számára kockázatos dologról van szó: mi lesz, ha gyengének bizonyul? Az igazgató viszont attól tarthat, hogy a szaktanácsadó tapasztalatai eljutnak a fenntartóhoz. Iskolabezárásos időszakban ezt éppen a tanácsadásra legjobban rászorulók gondolják "életveszélyesnek". (Valójában nem jellemző az ilyen kommunikáció, s elvileg is tilos.)}
Miért elavult a helyi tanterv, miért elavult sok tankönyv? Mert túlzottan gyors a fejlődés, gyakoriak a változások, amelyhez hozzáadódnak az oktatáspolitika által követelt változtatások. A tankönyvfejlesztés felpörgetésével lehetne javítani a helyzeten, de ezt gazdasági okok korlátozzák.
{2001-ben javasoltam elektronikus tankönyvek (digitális tankönyvek, „kibertankönyvek”) fejlesztését (Kerettantervi segédlet), amelyek például noteszgéppel, vagy e-book olvasóval használhatóak. E tankönyvek egy része esetleg letölthető lenne az internetről is. Az ilyen elektronikus tankönyveknek az egyik nagy előnyük éppen a fenti problémára ad megoldást, gyorsan és gyakran frissíthetőek.}
Elég az eszköz?
Sajnálatos, hogy a különböző felmérések szerint az iskolai IKT-használat és a Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT) használata százalékokban kifejezve nagyon kevés (Kőrösné, 2006; Hunya, 2008). Ezzel kapcsolatban két tényt érdemes még megemlíteni.
Amíg az informatika tantárgyi oktatásához elegendő a tanulók létszámától függően néhány szaktanterem, addig az IKT általános napi tanórai és egyéb használatához nagyságrendileg annyi számítógép kell, ahány tanuló jár az adott iskolába, egyéb eszközökről (hálózat, interaktív táblák...) nem is beszélve. Egyértelmű, hogy az IKT általános használatának költsége sokszorosa az informatika tantárgy költségének. Az iskolában rendelkezésre álló IKT eszközpark eleve ad egy felső limitet a lehetséges használatra. Fontos lenne erre vonatkozóan jobb becsléseket, modellszámításokat is végezni.
Van egy másik, talán inkább szubjektív jelegű, de azért valóságos törvényszerűség is. Egy-egy tanár vagy munkaközösség vonatkozásában az IKT-használatnak is el kell érni egy „kritikus tömeget” ahhoz, hogy a pedagógiai eredmény/befektetett munka, kecsegtető, de legalább elfogadható legyen. A „kritikus tömeg” elérése a pozitív visszacsatolás révén egyre gyakoribb használatot eredményez. A használatnak ezt a "kritikus tömegét" a legtöbb közösségben jelenleg nem érik el, sőt a fentiekben említett felső limit miatt nem is érhetik el. Ha sokan szeretnék használni az IKT-t az iskolában, egyszerűen nem lenne elég eszköz. Részben erről szól „Az eszköz nem elég” című fejezet, ami szó szerint is igaz.
Mindezek nem jelentenek leküzdhetetlen akadályokat, csupán elegendő eszköz (hardver, szoftver, digitális tananyag), módszertani továbbképzés és akarat kell. A szükséges pénzeket azonban nem lenne célravezető kizárólag pályázati úton szétosztani, az iskolai informatikai innovációkban a mentorált fejlesztéseknek sokkal nagyobb teret kellene engedni. A társadalomban meglévő "digitális szakadékot" a közoktatásban nem szabad megengedni, a hátrányos helyzetű iskolákat ebben a vonatkozásban is segíteni kell.
A pedagógusok felkészültsége
A számítógép-kezelést, illetve néhány fontosabb alkalmazás használatát célzó tanfolyamokat, a pedagógusok nagy többsége már régen elvégezte, sokan több hasonló tanfolyamon is részt vettek. Ma már célszerűbbnek látszik a informatikai-módszertani továbbképzések szervezése. Hogyan használd az IKT-t saját szakterületeden? Természetesen ilyen továbbképzések is voltak az elmúlt 15 évben, de a kezdeti lelkesedés néhány év alatt igencsak megcsappant. Ha az utóbbi időben tapasztalható is némi fellendülés, az a pályázatokon elnyert kötelező és finanszírozott képzések miatt van.
Szeretik az informatikát
Nagy általánosságban igaz az is, hogy „Az informatika tantárgyat szeretik a tanulók.”Így volt ez már a nyolcvanas években is. Érdekes lenne felmérni, hogy ma milyen okok miatt kedvelik a tanulók az informatikát, majd az eredményt összevetni a tantervekkel. A gyerekek gyakran jobban érzik a jövőt, mint a felnőttek.
A tehetséggondozás az informatikában is kiemelten fontos tevékenység. Számos regionális és országos versenyt szerveznek, amelyeken sok tanuló indul. Például a két évtizedes múltra visszatekintő fővárosi alkalmazói versenyek minden évben összességében 2-3 ezer diákot mozgatnak meg. Ezek közvetve – a szervezők miatt - a tantárgy fejlődésére is hatással voltak.
Összefoglalva
1. Különbséget kell tenni a közismereti informatika tantárgy (feladata, tartalma, oktatása…) és az oktatási IKT-eszközök (számítógép, internet, projektor, interaktív tábla, kamera, oktatóprogram, digitális tananyag…) alkalmazása között. E kettő olyan viszonyban áll egymással, mint a matematika és a matematika alkalmazása valamely speciális területen.
2. Amíg a tantárgy alapfeladatát, követelményeit a NAT és a kerettantervek írják le, addig az oktatás-informatikai IKT-eszközrendszer alapfeladata az iskolákban a nevelő-oktató munka hatékonyságának növelése. Tehát az IKT elsősorban mint oktatástechnológiai eszközrendszer funkcionál. Világos, hogy ez lényegesen különböző két feladatrendszer, ezért a problémákat és a megoldási utakat is külön kell kezelni.
3. A két területnek szorosan együtt kell működnie. Az informatika jó példája (lehet) olyan integrált szemléletű oktatásnak, amelyben a különböző tantárgyak együttműködnek az ismeretfeldolgozás és a feladatok megoldása során. A közismereti informatika gyakran él a természettudományos, technikai, gazdasági, etikai, társadalom- és humántudományi, környezeti és egészségvédelmi példákkal, amelyeket IKT-eszközökkel, ír le, old meg és prezentál.
4. Informatika tantárgyra elsősorban azért van szükség, mert olyan tudáselemeket fog egybe átlátható rendszerré, amelyek az információs társadalom polgára számára elengedhetetlenek (és más tantárgyakban nem szerepelnek).
5. Az információs technikák és technológiák gyors fejlődése miatt, a tantárgy tartalmait újra kell gondolni, az óraszámát célszerű növelni, a tankönyveket a szokásosnál gyakrabban kell frissíteni, valamint kifejezetten ajánlott digitális tankönyvek alkalmazása is.
Végh András, Fővárosi Oktatási Portál, 2010.02.11.
Felhasznált irodalom: Szárny és teher, 2010.