Életvándor
Élete során több különböző tudásterületet, szakmát, hobbit megismerő és valamilyen szinten művelőtudásvándor szükségszerűen más-más életekkel ismerkedik, jó esetben megéli azokat. Így a tudásvándor nem csak a tudás mezőin, de az élet tájain is vándorol, tehát illik rá a szó: életvándor. Az összefüggés gyakran fordítva is igaz, a gazdag életet, eltérő életszakaszokat megélő ember sokféle tudásra tehet szert. Korunkban különösen sok ember kényszerül a tanulmányok vagy a munka (illetve munkanélküliség) miatt országot és nyelvet váltani, sokan teljesen más kultúrába csöppennek. Jobb esetben ilyenkor nincs szükség feltétlenül szakmaváltásra, ellenkezőleg, lehet, hogy éppen a szakma, a szakmai fejlődés érdekében kell más országba „vándorolni”. Gyakori ez a tudományos kutatók esetében.
Igaz, hogy valamilyen szinten mindenki életvándor, de mi csak azokra a valódi életvándorokra alkalmazzuk e fogalmat, akik hosszú életük során több eltérő életet (értsd életszakaszt) éltek. Az ilyen ember életének néhány kritikus pontján megvalósul az élet (életmód, kultúra, szakma) váltás, összességében pedig az életvándorlás. Az életvándorok nem különbek a többi embernél, egyszerűen csak kicsit mások. Az biztos, hogy bizonyos vonatkozásban rugalmasabbak, de lehet, hogy túlságosan is rugalmasak. Lehet, hogy a rugalmasság a génjeikben van, de az is lehet, hogy a társadalmi környezet az elsajátított kultúra hatására nagyrészt tanult dolog, mindenesetre a jobb alkalmazkodó képesség jelenthet előnyt egy gyakran változó világban, ami megmutatkozhat a társadalmi ranglétrán betöltött helyükben, vagy a felhalmozott vagyonukban is. Az előnyökkel hátrányok is járnak. Az életváltás, illetve az esetleges szakmaváltás hatalmas pszichikai energiákat emészt fel, tetemes felejtéssel jár, egyes esetekben akadályozza a szakmai tökéletesedést, specializálódást, és egyrészről építi, de másrészről rombolja a kapcsolati hálót. Az életvándorok hosszú életet élnek, de az időt nem egyszerűen csak naptári években kell mérni. Egy gyors lény (rendszer) tíz év alatt többet tehet, mint egy lassú száz év alatt.
A fentiekből adódik, hogy az életvándorlás nem azonos a lélekvándorlással, bár egymáshoz közelálló fogalmak. Tekintsünk el most attól, hogy a lélekvándorlás valóban létezik-e. A lélekvándorlás tanítása szerint, halál után új testbe költözik a lélek. A lélek kerülhet jobb vagy rosszabb körülmények közé, attól függően, hogy előző életében erkölcsileg megfelelően élt-e. Így életről-életre emelkedni lehet az erkölcsi ranglétrán, amíg el nem érjük a nirvánát, ezzel kikerülvén az újjászületések és szenvedések körforgásából.
Az életvándorlásban nem játszik szerepet a halál, szerepe csak a különböző egymást követő életeknek pontosabban életszakaszoknak, illetve a szakaszokat elválasztó fordulópontoknak (kritikus pontoknak) van, az élet benne folytonos, nincs testi halál csak a legvégén. Vándorlás az életben és vándorlás az egyik életből a másikba, miközben mindvégig testileg és lelkileg (folytonosan) önmaguk.
A lélekvándorlásban az egyik testből a halál után egy másikba vándorol a lélek, az életvándorlásban az egyik életből halál nélkül egy másik életbe vándorol a test és a lélek, miközben nagyrészt megőrzi a felhalmozott tudását. Érthető, hogy amíg az egyik egy sztatikus pontosabban körfolyamatokon nyugvó, kevéssé változó világképhez illik (lélekvándorlás), addig a másik egy dinamikus, gyakran és radikálisan változó, ugyanakkor sok szakmai tudást és magas szintű kultúrát igénylő bonyolult világban jelent előnyt (életvándorlás).
Hasonlóan nem jelent életvándorlást a halál utáni örök élet sem, mert nem ebben a világban valósul, eltekintve attól, hogy mindez hit kérdése is. A halál utáni megjutalmazás és büntetés erőteljesen fejeződik ki a kereszténységben, ahol az életünk egyszeri, megismételhetetlen, a végítélet a menybe vagy a pokolba küldi az örökkön élő lelket. A végső igazságosztás sokaknak fontos, hiszen a világ igazságtalan, egyenlőtlen az anyagiak, a szerencse, a tehetségek, a szeretet elosztása, sokaknak szükségük van valamiféle kiegyenlítődésben hinni, hogy nehéz életük értelmet nyerjen.
Végh András 2014.május