A feladatszerkesztés metodikai követelményei
{Nem első közlés}
Tekintettel arra, hogy az érettségi eredménye lényegesen nagyobb hatással van a vizsgázó életére, mint a legtöbb számonkérés, ezért a gyakorlati érettségi feladatokkal szemben támasztott követelmények is magasabbak, szigorúbbak.
Az informatika gyakorlati vizsga lényegében egy különösen fontos mérés-értékelés, ezért különös körültekintéssel hajtandó végre. A legfontosabb követelményeket három elvben foglaltuk össze.
A validitás elve
Mindenekelőtt a feladatsor érvényességét, validitását kell biztosítani. Az érettségi vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a feladatokkal a részletes követelményeknek megfelelő tudást kell mérni, de mást nem kell, nem szabad mérni. A követelményeknek megfelelő tudás mérése a gyakorlatban különböző eszköz- és szoftverkörnyezetben történhet. Ezek eltérő gyakorlati tudást igényelnek. A cél csak az lehet, hogy (a lehetőségek köréből) a vizsgázó által választott szoftverkörnyezetben mérjük a vizsgázó teljesítményét. A validitás elvéből az alábbiak következnek:
¨ A feladatsornak véletlenszerűen és arányosan kell lefednie az érettségi követelmények által meghatározott tudásterületet mind ismereti, mind műveleti szempontból. A gyakorlati feladatsor arányossága például úgy biztosítható, ha a követelményekhez arányos feladathalmazt definiálunk középszinten is és emelt szinten is. Ez a feladathalmaz - nevezzük az érettségi feladatsor alaphalmazának - fontos szerepet játszik, és jó, ha nagyszámú feladatból áll. A feladatsor alaphalmazának a követelményekhez arányosan kell illeszkednie. A témakörök szerint rétegezettnek kell lennie, azaz minden gyakorlati témakörhöz megfelelő számú és minőségű feladatot kell tartalmaznia. Ebből a feladathalmazból megfelelő eljárással - pl. rétegezett véletlen választással, úgy, hogy minden gyakorlati témakör az előírt súllyal (pontértékkel) szerepeljen - kell a feladatsort kiválasztani. Gondot jelent, hogy egy nagy tudásterületet próbálunk mérni viszonylag kevés feladatból álló sorral. Ez mindenképpen egyfajta véletlenszerűséget eredményez, azaz a vizsga eredményében mindig lesz véletlen elem. A véletlenszerűség csökkentésére törekedni kell, a vizsgaleírásban meghatározott keretek között.
¨ Egyik feladat sem léphet túl a tantárgyi (érettségi) követelményeken. Nem kérdezhet olyan informatikai tudásra, amely nincs a követelményekben. Természetesen léteznek határesetek, amikor nehezen dönthető el, hogy egy feladat túllép-e a követelményeken. (A pontosítás érdekében célszerű lenne az érettségi feladathalmazt nyilvánosságra hozni. De ez csak akkor tehető meg, ha a halmaz nagyszámú tökéletes feladatból áll, és ezeket kb. kétévenként frissítik és selejtezik, az informatika gyors fejlődése miatt.)
¨ A feladat megoldásához szükséges de az informatikához nem tartozó "előzetes tudás és készség" lehetőleg minimális legyen. Törekedni kell arra, hogy más szaktárgyi tudást és készséget, vagy egyéb ismeretet csak minimális mértékben kelljen használni. (Különben nem csak informatika-tudást mérünk, hanem mást is, pl. a matematika-tudást vagy a szövegértést is.)
¨ A feladat nem lehet sem túl szokatlan, sem túl bonyolult. A véletlen feladatválasztást szakértőknek kell felülbírálni. Az természetes, hogy a feladat összetettsége, bonyolultsága erősen kihat a megoldás sikerességére. A mérési tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a feladat szokatlansága is döntő lehet. Ha egy feladat szokatlan, akkor a tanulónak nincsenek a megértést és a megoldást segítő "kapaszkodói". Kevés az adott feladat-szituációval kapcsolatos előzetes ismerete, így nagyobb mértékben kell támaszkodnia saját logikájára és kreativitására, ami igen megnehezítheti a megoldást.
¨ Egyik feladat megoldhatósága sem függhet másik feladattól. Nem célszerű a feladatokat egymásra építeni. Lehetőség szerint ezt egy feladaton belül is kerülni kell, bár nem mindig lehet. Valamely feladat eredménye (részeredménye) ne legyen egy másik feladat kezdeti adata. Így halmozódhat a hiba, illetve egy rossz eredmény miatt a következő feladatot sem lehet jól megoldani, pedig lehet, hogy a vizsgázó azt önmagában tudná. Növekszik a feladatsor véletlen jellege is, ami szintén kerülendő.
A korrektség elve
Tiszteletben kell tartani a vizsgázó azon jogát, hogy tudásának és képességeinek megfelelő, maximális eredményt érhessen el, másokkal azonos feltételek mellett.
¨ A feladatsor megoldhatósága ill. a megoldás nehézsége nem függhet a választható szoftverkörnyezettől. Lehet, hogy ez a követelmény csak megközelíthető cél marad. Nehéz lesz elérni.
¨ Minden feladat egyértelmű legyen, pontosak legyenek a tanulóknak szóló utasítások. Nem függhet a feladat értelmezése az esetleges provinciális különböző tantárgyi szóhasználatoktól. Sokszor a szavak, mondatok többféleképpen is értelmezhetőek. A szövegkörnyezettől és egyéb konvencióktól is függ a jelentésük. Különösen a kreatív tanulók találnak rá olyan jelentésekre, amelyekre a feladat alkotója nem gondolt.
¨ Minden feladat szakmailag is korrekt, szakszerű, érthető legyen. Ez az előző bekezdés további pontosítása a szakmaiság előtérbe állításával. Felhívja a figyelmet a fogalmak összefüggések szakszerű használatára.
A feladatnak ‑ beleértve az esetleges forrásfájlokat és a mintát is ‑ szigorúan összhangban kell lennie a tanárnak szóló részletes javítási útmutatóval. A vizsgázónak, ugyanis takarékoskodnia kell az energiájával és az idejével, hogy maximális eredményt érhessen el.
¨ A javítási útmutató legyen egyértelmű, részletes és teljes, hogy bárki (kellő felkészültséggel rendelkező személy), aki ugyanazt a megoldott feladatsort javítja, ugyanarra az eredményre jusson. Ne kelljen azt külön anyagban értelmezni, megmagyarázni. Sajnos ez gyakran nem érhető el, de törekedni kell rá.
¨ Csak azt szabad értékelni (pontozni), amit a feladat egyértelműen kér (előír). Fontos, hogy a vizsgázónak ne kelljen kitalálnia, hogy a kérdéseken túlmenően mire vagyunk még kíváncsiak, miért kaphat még pontot. Ennek ellenére előfordulhat, hogy nem lehet teljesen egyértelműen megfogalmazni a kérdéseket, ill. az elvégzendő munkát, de az egyértelműségre törekedni kell.
¨ Amit a feladat kérdez, azt mindenképpen értékelni kell. Ellenkező esetben a vizsgázó olyan munkákra (is) fecsérli az idejét, amiért nem kap pontot. Kivéve néhány egyszerű alapszabályt, amelyet akár kér a feladat akár nem, illik vagy éppen kötelező betartani. (Például nincs egymásután több szóköz, vagy nem minden sor külön bekezdés a szövegben.) Ha a feladat megfogalmazásából nem teljesen egyértelmű, hogy mit kérdez, és mit nem kérdez, akkor könnyen beleeshetünk a fenti hibákba. (Ha az elvégzendő feladatot, pl. egy mintáról kell felismerni, akkor ez könnyen előfordulhat.)
¨ Nem szabad azt értékelni, amiért nem kell megdolgozni. Ügyelni kell arra, hogy ne járjon olyasmiért pont, amit nem kell elvégezni, (pl. a forrásfájlban már úgy adott) kivéve, ha ez a véletlenszerűség miatt elkerülhetetlen.
¨ Egy részfeladatért (itemért) adható pontszám annak „nehézségével” arányos legyen. Lehetne minden itemért például 1 pontot adni, de mivel az itemek általában nem egyformán „nehezek”, igazságtalannak tűnik ez a megoldás. Nyilvánvalóan elmossa a teljesítménybeli különbségeket. (Valójában itt az értékelés skálájáról van szó. Elvileg nem szükséges, hogy egy itemért adható pontérték arányos legyen a megoldás nehézségével, elég, ha szigorúan monoton növekvő függvénye. Csakhogy ez nem tűnik igazságosnak. Sajnos az „item nehézsége” csak durván becsülhető, ami viszont óvatosságra int.)
Az objektivitás elve
Az érettségi gyakorlati vizsga eredményének függetlennek kell lennie a feladatsor kiválasztását, a lebonyolítást és a feladatjavítást végző személyektől.
¨ Ha a feladatsor összeállítása véletlen eljárással történik, nem függ a kiválasztó személytől. Ehhez szükséges, hogy rendelkezésre álljon egy megfelelően nagy alap feladathalmaz érvényes, korrekt és objektív (tökéletes) feladatokkal. Mivel ez teljesen ma még nem teljesíthető, célszerű a véletlenül választott feladatokat néhány szakértőnek megvizsgálnia és a választást felülbírálnia, ha szükségesnek tartják.
¨ A vizsga lebonyolításában résztvevőknek (felügyelő tanár, rendszergazda) meghatározott eljárás szerint kell a vizsgát lefolytatnia. Biztosítani kell a feladatmegoldáshoz szükséges megfelelő körülményeket.
¨ A javító tanároknak pontosan kell követniük a javítási útmutatót, és ismerniük kell a tantárgyi (javítási) konvenciókat.
A fenti elvek betartásának alapvető feltétele, hogy a feladatok készítését és a lektorálását végző személyek szakmai és mérésmetodikai szempontból nagy gyakorlattal rendelkező pedagógusok legyenek. További feltétele, hogy a vizsgán használható hardver és szoftverek körét korlátozni kell, és a lehető legpontosabban meghatározni. A feladatsort minden megengedett szoftverkörnyezetben meg kell oldani, és ha szükséges helyesbíteni kell a feladatokat. Végezetül pedig alaposan fel kell készülni a vizsgáztatásra mind a központnak, mind a helyi lebonyolítóknak és a javító tanároknak is.
Végh András, 2004
Irodalom:
Csapó Benő: Tudásszintmérő tesztek, (Falus István szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe, Kereban Kiadó, Budapest, 1993.
Kiss Margit – Mezősi Károly – Pavlik Oszkárné: Értékelés a pedagógiában, FPI, 1998.
Végh András: www.fovpi.hu/ webhelyen az informatika menüpont alatt több tanulmány, bemut