Tudásvándor

2012.12.10 10:00

1 A mai online korban rengeteg információ fúj át rajtunk, van akit ez felszínessé tesz, mert nincs ereje elmélyedni az adattömegben. Én szeretek mindent meggondolni, „megrágni”, és csak a kétségtelenül igazat fogadom el. Legyen az filozófiai szintű probléma, tudományos hipotézis vagy egyszerű gyakorlati kérdés.

2 Életem során sok mindent tanulmányoztam, legtöbbször kialakítottam a saját elképzelésemet, „elméletemet”, de nem írtam le, vagy ha le is írtam, nem publikáltam. Néhány dologról azonban mégis írtam, leküzdve természetes lustaságomat. Ilyenkor gyakran szembesültem azzal a ténnyel, hogy az írás elszakad alkotójától, önálló életre kel, tükröt tart szerzője elé, gondolkodásra készteti, és tanulásra is ösztönzi, újabb és újabb ismeretek, titkok felé hajtja. Úgy, mint azt az utazót a kíváncsiság, aki ismert területekről egyre ismeretlenebbek felé halad, sok mindent felfedez, de az út egyre nehezebbé és vadabbá válik.

3 Noha tizenkét évig jártam egyetemre, miközben dolgoztam is és három diplomát szereztem, az ott szerzett tudásnak csak töredékét hasznosítottam a munkámban és általában az életben.  Nagyobb hasznát láttam annak a tudásnak, amit máshol (és később) a problémák megoldása, a projektek küzdelmei során tanultam. Lehet, hogy ezzel mások is így vannak…

4 Túl a fiatalságon sem vettem félvállról a kíváncsiságot és a szabad utazást a tudás (számomra) új mezőin. Ha röviden és szemléletesen szeretném kifejezni a kultúrához, a tudományhoz, a technológiához és a gyakorlathoz való viszonyomat, akkor azt mondanám, hogy a tudás vándora vagyok. Aki sokfelé járt, sok mindent látott és tapasztalt, de beláthatatlan a tér, ahol még nem volt.

5 Nem mindenki vándorol szabad akaratából, legtöbbször a megélhetés kényszerít élethosszig tartó tanulásra. Mégis, sokan erényt próbálnak kovácsolni a szükségből, - talán én is. Szakmák (és munkahelyek) szűnnek meg és születnek, sokkal gyorsabb ütemben, mint egy munkában töltött emberöltő, ezért sokunknak több szakmát is meg kell tanulnia élete során. Sőt, a meg nem szűnő szakmák is gyorsan fejlődnek, átalakulnak, ezek művelőinek is van mit tanulniuk. A tanulás, a hobbi- vagy szakmaváltás természetesen lehet örömteli, de lehet nehéz is. A legjobb, ha szabadon választhatjuk meg vándorlásunk helyét és irányát, így van némi esélye, hogy a számunkra legjobbat választjuk, vagy ha nem, hát témát és irányt változtatunk.

6 Mint ahogy semmi sem öncélú, ami igazán jó, a szabad tudásvándor útja sem az. A tudást nem önmagáért szeretem, hanem azért, amire használható, amit munkálkodhatok vele, amiért tovább léphetek általa.

7 Korunkban egyre több az információs szemét és az olyan (kvíz) ismeret is, ami kézikönyvekbe, adatbázisokba való, nem a fejünkbe. Agyunk sokkal fontosabb ismeretek tárolására és alkalmazására szolgál. Egyebek mellett szervezőközpont, ahol a világról alkotott legáltalánosabb és leghűbb és legpraktikusabb és legkorszerűbb és legaktuálisabb modelleket tároljuk és működtetjük. Itt nincs helye szemétnek.

8 Az ember nem mindig vándorol, időnkén táborozik, hosszabb-rövidebb ideig leköti a figyelmét valami, lehet, hogy kezdetben csak lelkes amatőr, de ha elég szorgalmas és türelmes, akkor profivá érik, a szó legjobb értelmében. A profivá érés fontos, értő specialisták nélkül technikai civilizációnk összeomlana.

9 A felejtés is szükséges, hogy helye legyen az újabb tudásnak, és ne lassuljon le túlságosan az ember. Hiszen a memóriánk véges, agyunk pedig kicsit olyan, mint a számítógép, minél nagyobb adatbázissal dolgozik, annál lassabban készül el a válasszal. Az élethosszig tanuló ember nem csontosodik meg, mindig kíváncsi és így „fiatal” marad, bár felejt is, de tudásának, kompetenciáinak lényege megmarad és így értékes „öreggé” válik.

10 A szabad tudásvándor olyan, mint a méh, amely szabadon száll egyik virágról a másikra, szorgalmasan gyűjti a nektárt, miközben alaposan összekeni magát virágporral, amit továbbvisz, és megtermékenyíti a növényeket. Amíg szakmájának vagy hobbijának él, ismeretelemeket, megoldási módokat, modelleket gyűjt, és akaratlanul is továbbviszi azokat egyik tudásterületről a másikra, támogatva azok fejlődését.
Az egyik szakmát összeköti a másikkal, az elméletet a mérnöki gyakorlattal, az alapkutatást az alkalmazott kutatással, a technológiát a művészettel.... Elősegíti az egyes szakmák fejlődését és nélkülözhetetlen az interdiszciplináris területeken. Semmi sem teljesen eredeti, nem előzmények nélküli, így a tudásvándorok sem tegnap születtek. Amikor Galilei és mások a kísérleti eredményeiket matematikai modellekkel írták le és értelmezték, két különböző tudásterületet „gyúrtak össze”. Így kezdődött az újkori fizika.

11 A tudás vándorai nem alkotnak különleges csoportot. Őket a hosszú és aktív élet, benne a saját változó szükségleteik, igényeik és vágyaik, a gyors szakmai, munkahelyi, társadalmi változások és az egyre szélesülő és mélyülő elméleti és gyakorlati „tudástenger” teremtette meg. Egy kisgyermek kitűnő alany a tanulásra és a kíváncsiságot sem ölte még ki belőle az iskola vagy a környezet, de kevés az előzetes tudása, gondolkodása még éretlen és nem elég körültekintő. Az egyetemisták között már fellelhetőek olyanok, akik valószínűleg vándorok lesznek, de valójában még csak laikusok, később - megfelelő tanulás és elmélyülés után - lehetnek amatőrök. Ez az idősebbek egy részére is jellemző.

12 Az ismeretek vándorának erős a motivációja, kíváncsiság, belső késztetés, gyakran szenvedély hajtja a tudás megszerzésére és alkalmazására. Magasabb szinten a tudást nem csak megtanulja, hanem maga is felfedezi, feltalálja, miközben megfigyel, gondolkodik, kísérletezik, mér, modelleket és elméleteket alkot, ellenőriz és együttműködik egy megfelelő szakmai közösséggel. Ezek következménye, hogy idővel értékes tudást szerez. Ha ennek a tudásnak a mennyisége és minősége több területen (szakmában) is megüt egy elfogadott átlag feletti mértéket, akkor beszélhetünk mesterről. Természetesen a tudást nem lehet byte-okban mérni, sem az elolvasott vagy megtanult könyvek számával, sem bármi „szöveg” (betű, kép, mozgókép, jelhalmaz) adatmennyiségével.

13 Mester csak az lehet, aki minőségi tudást birtokol. Mint ahogy létezik információs szemét, ugyanúgy létezik tudásszemét is. Valamint olyan tudás, ami túlhaladott fogalomrendszerre, paradigmára, világszemléletre épül, illetve nem megfelelő módszertant használ a tudás felépítéséhez. Tipikusan ilyenek az áltudományos nézetek. Ide sorolhatóak a nem kellően bizonyított állítások, hiedelmek, babonák is. Mivel nem mindig könnyű határvonalat húzni a valódi tudás és a tudásszemét között, ezért nagyon fontos az a módszertan, amivel a tudás épületét felépítjük. E módszertant nagyon körültekintően és pontosan kell meghatározni, ha mesterfokú tudáshoz kívánunk jutni. Nem minden módszertan egyenértékű, sokat tévelyeghetünk, ha rosszul választunk. Nem juthatunk igaz ismerethez, ha rossz alapokat, ha rossz módszertant követünk.  Ezért mondjuk, hogy a legfőbb tudás a módszerre vonatkozik.

Végh András

2012. december