A hosszú élet technológiája 1.1 verzió

2014.10.29 22:59

A gerontológia eredményei megerősítik a hitet, miszerint az élet jelentősen meghosszabbítható. Az öregedés bonyolult jelensége multidiszciplináris rendszerszemlélettel kutatható, modellezhető.

Amikor a hosszú élet technológiájáról beszélünk, minden olyan technológiát ide értünk, amelyet egy (kvázi) egészséges emberre alkalmazva, növelhető annak esélye, hogy tovább él, mintha nem alkalmaztuk volna. Azzal a kiegészítéssel, hogy a szóbanforgó technológiának fontos célja is az élet meghosszabbítása, és adott esetben nem csak egy mellékes következménye. Alapkérdésünk a következő: hogyan növelhető az egészségesen és munkaképesen eltöltött évek száma? Hogyan lassítható az öregedés?

Nyilvánvaló, hogy az élő szervezetben a szervek hierarchia szintjén az öregedés más jellemzőkkel bír, és más kérdéseket kell feltenni, mint molekuláris szinten, vagy éppen pszichológiai szinten. A sokféle kutatási szint (atomi, molekuláris, biokémiai, sejtalkotók, sejtek, sejttípusok, sejtrendszerek, szervek, szervrendszer, személyiség, közösség, technikai társadalom, illetve ökoszisztéma és bioszféra) és tudományág mind szükséges. Ennek ellenére, a tudományok bizonyos fokú egymásra épülése miatt, a molekuláris és genetikai szint, valamint a sejtek szintje kitüntetett szerepet játszik az öregedés megértése és késleltetése szempontjából. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e területek nélkül nehezen érthető meg és nehezen dolgozható ki egy-egy hatékony "hosszúélet technológia". A továbbiakban ezekre a területekre fogunk koncentrálni.

A hosszú élethez mindenekelőtt meg kell őrizni az egészséget, ami sajnos, legtöbbször nem csak rajtunk múlik. A kezdődő betegségek előjeleire azonban odafigyelhetünk, különösen az öregedéssel gyakoribbá váló betegségek jeleire, amelyeket szerencsés esetben még orvosolhatunk.

Néhány az idősödéssel gyakoribbá váló betegség az agyvérzés, szívinfarktus, vaszkuláris megbetegedések, prosztata megnagyobbodás, inkontinencia, sokféle rák, izomsorvadás, Parkinson-kór, Alzheimer-kór, Huntington-kór, immundeficiencia, diabetes, krónikus obstruktív tüdőbetegségek, csontritkulás, csont-izületi-izom betegségek, depresszió … Tüneteik és előjeleik megtalálhatóak az interneten.

Mielőtt elmélyednénk az öregedés tudományának részleteibe, áttekintjük a legfontosabb ide vonatkozó biológiai alapismereteket. Ajánlom még „A határozatlanul hosszú élet” című cikk „Mi az élet?” fejezetét is.

Homeosztázisnak nevezzük az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képességét, amellyel önmaga belső kémiai-biológiai állapotának viszonylagos állandóságát biztosítja (térfogata, ionösszetétele, pH-értéke, hőmérséklete, ozmotikus nyomása, a különböző kémiai anyagok koncentrációja, …). Ennek a komplex állapotnak a viszonylagos állandóságát önfenntartó működések biztosítják, a hormonális rendszer és az idegrendszer segítségével, amelyeket együttesen önszabályozó működéseknek nevezünk.

Megjegyezzük, hogy az idősödéssel általában együtt járó, és a működési kapacitás beszűkülésével jellemezhető jelenségeket (például: az izmok ereje és az agy tömege csökken, a testen átáramló vér mennyisége, a tüdő kapacitása csökken, látáscsökkenés, halláscsökkenés, szagláscsökkenés, az ízlelőbimbók száma csökken, a vese kiválasztó működése csökken…), nem soroljuk az öregedéssel gyakoribbá váló betegségek közé, noha jelentős csökkenésekről van szó, ezeket inkább az öregedés természetes (normális) jeleinek, jellemzőinek tekintjük. A csökkenő működési kapacitás következtében csökken a szervezet egészének alkalmazkodó képessége, csökken a homeosztát stabilitása, ezért is alakulhatnak ki a fenti betegségek. Ugyanekkor más veszélyek is leselkednek a homeosztázisra, egyben a hosszú életre.

Nevezetesen a legtöbb anyag hiánya veszélyeztetheti, ill. felboríthatja a szervezet homeosztázisát, például különösen érzékeny a szervezet az oxigén utánpótlásra (fulladás), ill. a víz és a vitaminok hiányára, de köztudott a tápanyagok és a jelanyagok (jelszerepet betöltő anyagok) nélkülözhetetlensége is. Az esszenciális anyagok utánpótlása pedig azért is fontos, mert a szervezet nem tudja előállítani őket, pl. az omega-3 zsírsavat vagy a C vitamint. Az anyagok hiányai tehát triviális módon megakadályozhatják a hosszú életet, mint ahogyan a balesetek is. A káros anyagoknak, mérgeknek, drogoknak pedig éppen a jelenléte veszélyezteti a homeosztázist. Ezek annál nagyobb veszélyt jelentenek, minél öregebb a szervezet, minél kisebb a homeosztát stabilitása, azaz minél kisebb a működési kapacitása. (Természetesen a külső erőszak általi halállal, mint az életet megrövidítő eseménnyel, jelen írásban nem foglalkozunk.)

Láttuk, hogy az öregedést általánosságban a funkciók fokozatos csökkenése jellemzi, de a szervezet rendkívüli bonyolultsága, irányítási folyamatainak összekapcsoltsága miatt, az ilyen általánosítások alól mindig vannak kivételek. Ebben az értelemben mondhatjuk azt is, hogy az öregedés lényegében irreverzibilis és diverz jellegű, azaz változatosan eltérő időben és helyen kezdenek öregedni a különböző szövetek, szervek és ezek a folyamatok eltérő sebességgel mehetnek végbe és kvázi megfordíthatatlanok.

Első lépésként a várható élettartam meghosszabbítása érdekében, nem kell mást tenni, mint a népszerű szakirodalmat (ismeretterjesztést) követni, valamint étkezési és életmód szokásaink kialakításánál, illetve megváltoztatásánál, azt figyelembe venni. Ez a fajta információ az interneten elérhető, csak akarnunk kell, és néhány évvel (esetleg évtizeddel) meghosszabbíthatjuk életünket, ha időben lépünk. Sajnos az elérhető információk, ismeretek egy részével problémák vannak. Sok az ellentmondó publikáció. Egy részük egyszerűen téveszme, mások féligazságok, megint másoknak alig van gyakorlati értékük használhatatlanok, tehát erősen válogatnunk kell.

A kutatók sem teljesen vétlenek ebben a folyamatban, kifinomultabb módszertanra lenne szükségük. A nagyon bonyolult rendszerek, bonyolult környezetben nem kutathatóak hagyományos természettudományos módszerekkel. (Ennek ellenére nem hátrálunk meg, kapirgálunk egy kicsit az ismereteknek ezen a …dombján is :-), ha szerencsénk lesz, találunk egy-két arany fél-krajcárt.)

A hosszú élet egyszerű praktikái nem csak az idősödő embereknek lehet fontos, hanem a felnőtteknek is, hiszen régóta ismert, hogy az öregedés látható és rejtett folyamatai korán elkezdődnek. A korai beavatkozás, egyértelműen nagyobb eredménnyel kecsegtet, ami azt is jelenti, hogy idős korban már késő megőrizni a fiatalságot. Kezdjük el tehát most a hosszú élettel való törődést egy rövid elméleti bevezetővel! Gyors előrelépést azonban ne reméljünk, az élő szervezet rendkívüli bonyolultsága okán.

 

Az alábbiakban összefoglaljuk a legdivatosabb öregedési elméletek lényegét, majd megfogalmazunk (6 + 1) praktikus életmeghosszabbító tanácsot. Ne feledjük, ami alább következik az csak egy-két ismert egyszerű modell, néhány ténnyel alátámasztva, de segíthet elrendezni az ismereteinket. Kérdéseink: Miért öregszünk, és lehet-e ezen változtatni? Hogyan hosszabbíthatják meg az életünket egyes anyagok?

 

Öregedés - molekuláris és sejtszinten

(Rövid elmélet a hosszú életről :-))

Minden élőlény anyagcserét és jelcserét (információcserét) folytató nyílt rendszer. Az anyagok egy része tipikus építőanyag, mások inkább energiahordozók, megint mások jelanyagok, de ugyanaz az anyag gyakran mind a három funkciót betölti.

(Megjegyezzük, hogy jelanyagoknak, jelhordozó anyagoknak nevezzük a szervezet számára jelentős szabályozó jelzéseket, információt hordozó anyagokat, vagy ezekhez elengedhetetlenül szükséges vegyületeket, elemeket, hormonokat, nukleinsavakat, vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat, antioxidánsokat…. )

Az élőlény anyag-átalakító „működése” során a felvett, elfogyasztott tápanyagokat (fehérjék, zsírok, szénhidrátok…) egyszerűbb vegyületekké (pl. Acetil-KoA, NAD), bontja (katabolizmus), a sejtek egyik alkotójában a mitokondriumban. Az energia egy részét vegyületekben „üzemanyagokban” (pl. ATP, ADP) illetve az energiaraktárakban (neutrális zsírok formájában) tárolja. Ugyanakkor a szervezet szükségletei szerint (genetikailag meghatározott) program alapján saját összetett anyagokat épít (metabolizmus), miközben energiát használ fel. Az életfolyamatokat genetikailag rögzített együttműködő, programrendszerek, valamint külső és belső jelek, információk folyamatosan szabályozzák.

Nagy vonalakban azt mondhatjuk, hogy a szervezet a számára megfelelő anyagokat, vagy a struktúrát felépítő építőanyagként, vagy energiahordozóként, vagy információhordozó jelanyagként használja fel. A fel nem használt, elhasználódott, meghibásodott, eloxidált vagy salak-anyagokat, mérgeket… a szervezet kiüríti, illetve megpróbálja kiüríteni, vagy újrafelhasználni, vagy kijavítani.

 

A hibák halmozódásának elmélete

Az egyik elképzelés szerint az öregedési folyamat legfőbb oka – orvos-biológiai, biokémiai szempontból – a molekuláris és sejtes károsodások, hibák és (nem ürített) salakanyagok fokozatos halmozódásának a következménye, amelynek hatása különféle formákban nyilvánul meg minden hierarchikus szinten.

 Ilyen megnyilvánulás például sejtszinten az öregségi pigmentek megjelenése, a sejtosztódás leállása, szervezet szinten a homeosztázis egyensúlyi állapotának eltolódása, illetve a jellemző működési kapacitások beszűkülése, vagy, hogy látható jelenségeket is említsünk, a bőr ráncosodása, a haj őszülése… 

Az anyagcsere lebontó folyamatainak (katabolizmus) természetes következménye oxidatív (erősen oxidáló hatású) szabadgyökök keletkezése. A hibákat nagyrészt ezek a szabadgyökök okozzák. A szabadgyökök olyan reaktív oxigén-, nitrogén-, kén- vagy szénközpontú molekulák (OH, H2O2,…..), illetve molekularészletek, amelyek párosítatlan elektronnal rendelkeznek, ezért rendkívül agresszívak és rövid életidejűek, nagyon gyorsan reakcióba lépnek más vegyületekkel elektronszerzés céljából és megsemmisülnek a szabadgyök-reakciókban. A szabadgyökök megtámadják a különféle molekulákat, (zsírokat, szénhidrátokat, fehérjéket, nukleinsavakat, valamint a sejtalkotókat, mitokondriumokat, sejtmembránokat … ) és hibákat, károsodásokat okoznak.

Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy a szabad gyökök mennyisége jelszerepet is betölthet és be- vagy kikapcsolhat védő, a hibákat korrigáló mechanizmusokat.

Különösen veszélyeztetett a mitokondriumokban lévő DNS. A DNS mutációi és egyéb hibás molekulák a funkciók zavarához vezetnek, ami még több szabad gyököt eredményez. A mitokondriumok hibái pedig energiaellátási zavarokat okoznak, mivel ezek állítják elő a sejtek számára szükséges energiahordozókat.

A sejtmagban a DNS mutációs hibái kitüntetett szerepet játszanak, hiszen az egymást követő osztódások következtében a hiba terjed. A mutációk és az azt követő osztódások úgy működnek, mintha hibasokszorozó mechanizmusok lennének. Szerencsére az egészséges szervezetnek erre is van válaszlehetősége. Léteznek hibajavító mechanizmusok.

Hibákat nem csak szabadgyökök okozhatnak, hanem kívülről bevitt mérgek vagy sugárzások (elektromágneses sugárzás, UV, röntgen, gamma, kozmikus vagy radioaktív sugárzás…) és más fizikai hatások is (magas hőmérséklet, elektromos áram…).

A sejtekben kialakulnak intra- és intermolekuláris keresztkötések, ezek akadályozzák a normális kémiai folyamatokat. Hasonló hatású a salak felhalmozódás is, a sejt által termelt, de el nem szállított  anyagok, akadályozzák a sejtfolyamatokat.

Ismert, hogy a különböző időpontokban keletkezett hibák, károsodások közelítőleg összeadódnak, jól megfigyelhető ez a röntgen vagy radioaktív sugárzásnak időszakosan kitett élőlények esetében. A hibák halmozódása azonban hosszabb idő távlatában nem feltétlenül lineárisan növekszik, időnként lehet gyorsabban vagy lassabban növekvő is, miként az öregedés is. A hibák keletkezése függ a (fentebb részletezett) károsító hatások intenzitásától. Például erősebb sugárzás hatására több hiba keletkezik időegységenként. Illetve, ha nagyobb az anyagcsere sebessége, több szabadgyök keletkezik időegységenként, és egyben több hiba keletkezik. Fordítva, ha csökken a táplálék mennyisége, csökken a szabadgyökök mennyisége és a hibák száma is. Ha csak ezt a két folyamatot tekintjük (háttérsugárzás és anyagcsere) már megállapíthatjuk, hogy a szabadgyökök generálása és a hibák keletkezése lényegében folyamatos és megállíthatatlan. Nagy szükség van tehát a hibákat megszüntető vagy a keletkezésüket csökkentő rendszerekre, folyamatokra.

Vannak olyan enzimek, amelyek a szabad gyököket közömbösítik, ilyenek például a szuperoxid-diszmutáz és a kataláz vagy a melatonin, ez utóbbi különösen az alvásfolyamat szabályozásáról és az immunrendszer erősítéséről ismert. Az antioxidáns anyagok például A, B2, C és E vitamin, béta-karotin,  képesek semlegesíteni a szabad gyököket, és ez által kevesebb hiba keletkezik a sejtekben. Az antioxidáns anyagok rendszeres fogyasztása tehát fontos, ezek megtalálhatóak a színes gyümölcsökben és a legtöbb zöldségben.

A hibák eltüntetésében, a károsodott anyagok lebontásában és így az öregedési folyamatok gátlásában nagy szerepet játszik az autofágia jelensége is. Az eukarióta sejtek emésztő folyamata, amelynek során a citoplazmában a lebontandó anyagot körülveszi egy kettős membrán, az így létrejött vakuólum összeolvad a lizoszómával, amely emésztőenzimeket tartalmazó savas kémhatású gömb alakú sejtalkotó. Ezek után végbemegy a lebontás. A lizoszómák maradványaiban az emészthetetlen anyagok maradnak, ilyenek például az öregedési pigmentek. Az autofágiának nagy szerepe van a sejtek kisöprésében, a sejtek homeosztázisának fenntartásában és szükség esetén az átalakításukban a szervezet egyedfejlődésével összhangban, továbbá egyes megsérült szövetek regenerálásakor. Az autofágia működéséhez szükséges fehérjék szintézisét az autofág gének (legalább 30) szabályozzák. Sok időskori betegség elsődleges oka az autofágia csökkent aktivitása és az emésztetlen salakanyagok felhalmozódása. Mivel az autofágia gátolja a sejtek további láncreakció szerű károsodását, az öregedési folyamat lelassul.

A programozott sejthalálról beszélünk, amikor a sejtben túl jelentős hibák szaporodnak fel és a sejtek öngyilkosságba menekülnek (apoptózis), például megakadályozva egy mutáns DNS elszaporodását, ezzel biztosítva a szervezet egészének túlélését.

A fenti hibajavító mechanizmusok, programok ellenére, valószínű, hogy ezek nem képesek a rendelkezésre álló idő alatt mindenféle hibát kijavítani, ezért a hibák halmozódnak. Ha a hibajavító és hibageneráló mechanizmusok nincsenek szigorúan egyensúlyban, megfuthat a hibák koncentrációja. A halmozódó hibák egy kritikus ponton túl (ez sejttípusonként, szervenként különböző lehet) a szabályozás leállásához, a rendezetlenség rohamos növekedéséhez, az entrópia megugrásához és halálhoz vezetnek, először csak egyes sejtekben, ill. szövetekben, ahol relatíve legkisebb a stabilitás, ahol a hibakoncentráció legelőször éri el a kritikus értéket.

 

A teloméra elmélet

A fenti okok mellett vannak olyan tények is, amelyek az öregedés általános genetikai programozottsága mellet szólnak. A sejtek genetikai adatai a DNS óriásmolekula kettős spiráljában vannak kódolva. A sejt osztódása előtt a DNS lánca szétnyílik, szétcsavarodik és megkettőződik. A duplikáció során a DNS egyik lánca rövidebb lesz, minél többször osztódik a sejt, annál rövidebb. Szerencsére a DNS vége nem hordoz fontos genetikai adatot, csupán egy egyre rövidülő védőkupaknak tekinthető, ez a telomer. (Egyébként emberben a következő nukleotid szekvencia ismétlődik benne, több mint ezerszer: TTAGGG … .) Ha a teloméra régió rövidülése elér egy küszöbértéket a DNS-ben a kromoszómák strukturális károsodást szenvednek, széttörnek és leáll a további osztódás. Az emberi sejtek ezt a küszöbértéket ex vivo kb. 50 osztódás után érik el, ennyi osztódásra képesek. (A telomerek hossza arányos a még lehetséges osztódások számával.) Kimutatták a telomer hossz és az öregedés korrelációját, de nem kellően tisztázott, hogy van-e köztük ok-okozati összefüggés, lehet, hogy a telomer rövidülés az öregedés egyik oka. Az is lehetséges, hogy a telomerrövidülés csupán méri a lehetséges osztódások számát, amely más tényezőktől függ.

Az osztódásokat számoló rendszert szokás egy genetikai órának tekinteni. Ez az elképzelés azonban nem túl szerencsés, mivel a telomerek hossza meg is növelhető, ami az óra visszafelé járatásának felelne meg. Ugyanis a telomeráz enzim képes megnövelni a DNS végén a telomer hosszát. Fontos, hogy a telomeráz enzim emberben csak az őssejtekben és a csíravonal sejtjeiben aktív, továbbá a rosszindulatú daganatok esetében, bármely sejttípusban. Ennek következtében a tumorsejtek gyakorlatilag vég nélkül képesek osztódni. (Paradox, hogy ez a szervezet halálához vezet.)

A teloméra régió osztódásonkénti rövidülése oxidatív stressz hatására emelkedik, amely korai kromoszóma-károsodáshoz vezethet. Ennek éppen az ellenkezőjét szeretnénk elérni. Az oxidatív stresszt, a szabadgyökök túlzott mennyiségét tehát ebben a vonatkozásban is ajánlatos csökkenteni. A telomeráz enzim aktivitását pedig növelni kellene, hogy a teloméra régió növekedjen, vagy legalább ne nagyon csökkenjen, de nem tudjuk, hogy nem okoz-e ez daganatot. Ebből következik, hogy alternatív módszert (ALT) kell találni a telomer hosszának növelésére. Az ALT telomer hossznövelés  esetében a telomeráztól függetlenül is növelhető a telomer hossza. Például a resveratrol és a kvercetin ilyen (jelhordozó) anyagok, növelik a telomer hosszát.

A telomer hossza fajonként változó. Például az egér sejtekben a telomerek extrém hosszúak és gyakran előfordul bennük telomeráz enzim. A humán telomerek sokkal rövidebbek és a sejtekben nincs telomeráz, az említettek kivételével.  

Az élettartamot befolyásoló genetikai program valószínűleg létezik (több is), mégpedig külső tényezőktől is függ a programok futása. Például bőséges tápanyagellátás esetén a gyors fejlődés és a szaporodás kerül előtérbe, ha a tápanyagellátás csökken, akkor a fejlődés és szaporodás háttérbe szorul és helyette a hosszú távú szomatikus integritás megőrzése lesz fontos.

 

Az öregedési folyamat lassítása

Az alapelv a következő: A szervezetben meglévő, az adaptív homeosztázist biztosító, természetes szabályozásokat kell erősíteni, külső társadalmi, orvos-biológiai, biokémiai szabályozó körök kiépítésével és folyamatos működtetésével, használatával, ami technológiai beavatkozást jelent. Ennek megfelelően az élet meghosszabbítását egy biológiai és egy mesterséges szabályozó rendszer együttműködésétől, várjuk. Értelemszerűen a mesterséges oldalt tekintjük technológiának. Ebben nincs semmi radikálisan új, az emberiség ezzel (is) régóta próbálkozik, régóta fogyaszt különféle anyagokat (jelhordozó anyagokat) és használ eszközöket a szervezet külső szabályozására, az egészség megőrzése és az élet meghosszabbítása céljából. Az ember és környezete figyeli önön állapotát és szükség esetén beavatkozik, illetve az egészségügyi ellátórendszer beavatkozását kéri. Egyébként a meglévő biológiai rendszerek sokrétűségéhez, bonyolultságához lassan (nagyon lassan) fel fognak zárkózni a technológiai rendszerek is.

A teljes szabályozó rendszer technológiai része gyorsan fejlődik (gyógyszeripar, orvostechnika…). Nem célom ennek áttekintése, csak egy területet szeretnék kiemelni, az elektronizálás, számítógépesítés, hálózatépítés (jövőbeni) lehetőségeit. Az elektronizált ember (e-ember) olyan elektronikával rendelkezhet, amely többek között folyamatosan monitorozza az ember homeosztázisát, felügyeli a szabályozó köreit, esetleg be is avatkozik a szervezet működésébe, például hormonok, vitaminok, gyógyszerek… adagolásával. A genetika, a nanotechnológia és a robotika módszereivel pedig új futurisztikus szabályozó köröket is ki fognak fejleszteni, amelyeket rövidesen alkalmazni is tudunk az emberi szervezetben.

Mindennek elsődleges célja a (működésben, a lebontásban és a struktúraépítésben az anyag, energia és jelfolyamokban) keletkező hibák, mutációk, zavarok, degenerációk minimalizálása, kiküszöbölése. A hibák javításának, ill. a folyamatok fenntartásának létezik (valószínűleg többféle és lokális) optimuma, ez egyben minimális öregedési sebességet is jelent. A környezeti feltételek és hatások megválasztásával, valamint a szabályozó rendszerek javításával és bővítésével ez az optimum javítható. Jelenleg nem tudjuk, hogy 100%-os hibajavítás elérhető-e. Általános fizikai és rendszerelméleti megfontolásokból valószínűsíthető, hogy 100%-os hibajavítás nem érhető el, de talán nincs is rá szükség a nagyon hosszú élethez.

(Megjegyzés: A termodinamika II. főtételéből következik, hogy hő spontán módon nem áramolhat a hidegebb testből a melegebbe, az egyiket hűtve a másikat tovább melegítve. Első pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy hideget nem lehet "gyártani", mert ez ellentmond egy általános fizikai törvénynek. A hűtőszekrény mégis képes hűteni az ételt, igaz ehhez külső elektromos energiát is használ. Az eredmény azonban tökéletesen kielégíti a hűtési igényünket. Hasonló mérnöki kreativitással talán az élet is radikálisan meghosszabbítható, noha elsőre ez ellentmondani látszik a hétköznapi tapasztalatainknak és okoskodásainknak.)

Addig is amíg a hatékony és anyagilag elérhető élethosszabbító, ill. öregedésgátló módszerek megvalósulnak és elterjednek, befejezésül álljon itt néhány egyszerű praktikus tanács. Az alábbi ajánlások a fenti öregedéselméletekből következnek, és nincsenek ellentmondásban a hétköznapi tapasztalatokkal sem.

 

A hosszú élet növekvő esélyének 6+1 szabálya

  1. Kerüld a sok ételt (különösen a sok zsírt és húst). Diétázz!
    A csökkentett kalóriás, de teljes értékű és ellenőrzött táplálkozás meghosszabbítja a várható élettartamot. Ugyanis a tápanyagok lebontása során (katabolizmus) kevesebb szabadgyök keletkezik, ami kevesebb károsodást okoz a mitokondriumokban, a sejtmembránokban, a sejtmagban, a DNS-ben, a fehérjékben és az enzimekben. Ez lassúbb öregedést és hosszabb életet eredményez. A csökkentésnek van optimuma, túlzásba nem szabad esni! A fiatal, fejlődő szervezettől ne vonjunk el tápanyagot! A lassú anyagcsere egyébként nem minden esetben kívánatos.
  2. Kerüld a káros anyagokat!
    Kerüld a dohányt, alkoholt, drogokat, mérgeket... közismerten megrövidítik az életet.
    (Természetesen a betegségeket okozó vírusok, baktériumok elleni védekezés is alapkövetelmény, de a higiénia, a védőoltás és általában a betegségek elleni küzdelem nem tárgya ennek a cikknek.) 
  3. Igyál sok tiszta vizet, ásványvizet!
    A víztől is függ a különböző ionok és kémiai anyagok koncentrációja a szervezetben, ami befolyásolja az életfolyamatok alapját képező kémiai reakciók sebességét. A víz nélkülözhetetlen a szervezet számára (1 liter víz/30 kg/1 nap). Személyre szabottan megfelelő (kis) mennyiségű és minőségű (étrendkiegészítő) tea, vörösbor (ez kivétel az alkoholos italok között) és kávé fogyasztása is ajánlható.
  4. Keresd és fogyaszd a szervezet szabályozásában részt vevő anyagokat!
    A jelvegyületek, (vagy azokhoz szükséges) anyagok fogyasztása, rendszeresen, a szükséges időpontokban erősítheti a szervezetet, illetve annak immunrendszerét. Az antioxidánsok, vitaminok, bizonyos hormonok vagy esszenciális anyagok fogyasztása, hozzájárul a szervezet természetes szabályozó köreinek optimális működéséhez, a homeosztázis fenntartásához. Gyümölcsök, zöldségek fogyasztása, gyógynövények használata ajánlott. (Természetesen nem mindegy, hogy mit mikor és a szervezet milyen állapotában fogyasztunk, illetve juttatunk a testbe. Kérd az orvosok, a szakemberek segítségét.) Nézetünk szerint, az öregedéssel együttjáró tünetek és betegségek nagyrészt a szabályozások kapacitásának csökkenéséből és összehangoltságuk "szétcsúszásából" adódik, ezért is nagyon fontos ez a szabály.
  5. Kerüld a stresszt!
    Kerüld a sok stresszt, sejt, szerv és szervezet szinten is. Keresd a nyugalmat, aludj eleget! Alkalmazd a mély és lassú légzést tiszta levegőn, amit a jóga is tanácsol. Ehhez kapcsolódik, hogy például a melatonin mennyiségének növelése (fogyasztása) pihenési időben vagy az adrenalin keletkezésének gátlása csökkenti a stresszt. (Ugyanakkor nem felejtendő, hogy a stressz pozitív eredményekkel is járhat, például ha fizikai támadás éri az szervezetet.)
  6. Szükséges a rendszeres fizikai és szellemi tevékenység.
    A rendszeres fizikai munka, illetve a mozgás gyaloglás, futás, úszás, kerékpározás, jógázás vagy egyéb tornák hozzájárulnak a keringési rendszer, az izmok, a csonttömeg és az idegrendszer megőrzéséhez. A szellemi munka/sport és a társas kapcsolatok fenntartása is nagyon fontos. Időnként aktivizálni kell a szervezet szabályozó rendszereit és tevékenységeit, mert csak így erősödhetnek, de semmit sem szabad "túlhajtani", a szabályozott folyamatokat mindig a kvázi reverzibilis (ill. a regenerálódó) tartományokban kell tartani.

+1 Rendszeresen tanulmányozd a „hosszú élet technológiájának” szakirodalmát és ajánlásait.
Ezek a tudományos (és természetgyógyász) eredményektől függően a jövőben változhatnak, illetve bővülnek.

 

Végh András okl. fizikus, okl. orvosbiológiai szakmérnök, 2014. szeptember

 

Irodalom

Az öregedés sejttani és genetikai alapjai, Falus András, Magyar Tudomány, 2002/4.

Néhány gondolat az öregedési elméletekről, Semsei Imre, Magyar Tudomány, 2002/12.

A gerontológia molekuláris és klinikai alapjai, Dr Kvell Krisztián - …, Pécsi tudományegyetem, 2011.

A gerontológia újabb eredményei: az egészséges öregedés esélyei és kockázatai, Prof. Dr. Iván László, hippocrateslap.hu, 2002.